Felfedeztük a várat a nagy szélben. Volt ott sok beszélgetés, kacaj és jókedv (Máté barátai most voltak itthon Angliából és ilyenkor úgy tudnak örülni egymásnak 🙂 .

Majd miutan “bevettük” a várat, gondoltuk megyünk tovább Keszthelyre. Indulnánk, de nem indul a kocsi, mi is történt? Hát, égve maradt a kocsi lámpája, s lemerült az aksi. Mi az, ami ilyenkor átfut az ember agyán? 😀

1. A pánik

2. Mérgelôdés, a kocsit hibáztatjuk (pedig szegény kocsi nem tehet róla 😉 )

3. Telefonos segítség a szûlôktôl

4. Elindulni boltba bikázó kábelért. De hol lehet azt kapni? 😀 (mert hát az ember annyiszor meríti le egy kocsi aksját, hogy pontosan tudja, hol lehet kapni 😀 Ilyenkor kerül elô az ember jóbarátja a google 😉 ) Mi, Zsófival ôriztük a kocsit, míg a fiúk beugrottak a másik kocsival Tapolcára. Tescoban elfogyott a kábel, kétségbeesés kettô 😀 Jön a gondolat, hogy benzinkúton biztos van és természetesen volt is. A fiúk nagy jókedvvel visszatértek.

5. Hogyan is kell “bikázni”? Telefonos segítség szûlôktôl és a leírás követése, de sajnos nem sikerült. Szegény Máté kezdett kétségbeesni, hogy itt ragadunk Szigligeten. Épp a kábeleket nézi óvatosan, mikor Tibi megnyomja a dudát. Tibi csak viccelni akart, de azt hittem Máté szívrohamot kap és kinyírja Tibit 😀 Mivel még mindig nem indult a kocsi, Tibi keresett egy embert, aki úgy nézett ki, mint aki már csinált ilyet. Szerencsére talált egy pasit, akinek nagy gyakorlata volt ebben. Elmondta a fiúknak totál másképp, mint ahogy a leírásban volt, hogy melyik kábelt mire kell rakni és valamit tudhatott, mert elindult a kocsi 🙂 🙂 🙂

Nagy boldogságban elmentünk még Keszthelyre vacsizni és leeresztettünk a nagy izgalmak után 😉

Remélem Nektek is jól telt a hétvége 🙂 Szép hetet mindenkinek 🙂