Sziasztok 🙂 Most az amerikai körutazásunk kedvenc napját osztom meg Veletek 🙂 Olyan érdekes, mert tök spontán jött az egész, el is mesélem, hogy hogyan 😉 Mikor megérkeztünk Las Vegasba, úgy terveztük, hogy másnap a Grand Canyonhoz megyünk, csak oda 4.5óra az út (oda-vissza 9 óra), így megbeszéltük, hogy korán fekszünk és korán kelünk. De mivel alapból 23 órakor értünk a hotelbe és valahogy elbeszéltük az időt és azt vettük észre, hogy már fél 2 van, akkor beszéltük, hogy ajaj, itt nem lesz koránkelés, új terv kell 😀
Megnéztük neten, hogy mi az, amit szívesen megnéznénk még Vegas mellett és akkor megláttuk a Death Valleyt (Halál völgye). Olyan gyönyörű volt az a táj a képeken, kopár, színtelen, de mégis vmi megfoghatalanul szép, így úgy döntöttünk, hogy ide el kell menni és csak 2,5 órányira van (Grandy idejének a fele 😉 ). Mivel tudtam, hogy úgymond „színtelen”, így gondoltam viszek a tájba egy kis színt és kicsíptem magam ( Rem Nektek is annyira tetszenek a képek, amennyire Nekem, Máté nagyon ügyes volt, itt is ismét köszi a jó képekért és a türelemedért 🙂 ). Útközben a Death Valleyhoz vette észre Máté, hogy itt van az Area 51 is. Oda természetesen nem lehet bemenni, nem akartuk, hogy lecsukjanak minket 😀 De van egy benzinkút, ami úgymond a látogatóközpont és természetesen ott meg kellett állni Máté kedvéért, a kis Alien rajongó 😉 Majd megérkeztünk a Death Valleyba, olyan más volt, mint bármilyen táj, amit eddig láttunk, annyi, de annyi képet csináltunk itt és nem tudtunk betelni a látvánnyal 🙂 Egy főút visz keresztül rajta, de annyira jól volt megoldva, hogy a túristák nem zavarták egymást. Simán meg tudtunk állni az út mellett és órákat tudtunk nézelődni és nem zavart senki. Találkoztunk egy igazi rangerrel is, kérdezte, hogy minden oks-e 🙂 Itt a Death Valleyban volt a legszebb élményem, nem gondoltam volna, hogy vmi ennyire meg tud ragadni, de most is, hogy rágondolok, csak mosolygok és mély nyugalmat érzek. Mivel Halál völgy a neve, tényleg nem sok minden van itt, csak a táj maga és semmi bolt, semmi zavaró tényező. Épp nagyban fényképezkedtünk az úton és akkor mondom Máténak, hogy mennyire jó, hallod ezt a nagy csendet. Komolyan akkora volt a csend, se egy szellő hang, se egy légy, egyszerűen semmi. Annyira, de annyira nyugtató volt, teljesen beleszerettem ebbe a csendbe. Tudom, ez olyan furán hangzik, de komolyan ott voltunk szabadon a semmi földjén, csak mi ketten és a nagy nyugalom 🙂 Ahogy indultunk vissza, végig ez az érzés volt bennem, mellé még a naplemente, jaj, el se tudtam volna szebbet képzelni. És utána még a csillagos ég, semmi fény nem zavart be, totál lehetett látni a tejutat és az összes csillagot ❤ Mátéval megálltunk és csak néztük az eget 🙂 Nem mondom, hogy nem voltam beszarva, hogy a semmi közepén mindjárt megtámad vmi a sötétben, de tényleg gyönyörű volt 🙂 De Máté volt a legjobb 😀 Visszafelé megálltunk tankolni, miután visszaértünk a lakott területre és mikor indultunk ki a benzinkútról Máté mondja, hogy annyira sötét van, akkor nézem, hogy nem kapcsolta fel a kocsi lámpáját. Mondtam Neki, hogyha talán felkapcsolnád a lámpát, még látnánk is 😀 Csak dőltünk a röhögéstől 😀 Szerintem még a csillagnézős élményben volt fejben, ahol annyira sötét volt és ezt vitte tovább 😀
Mindenki kérdezte, hogy melyik volt Amerikában a kedvenc városunk. Őszintén szólva, mindegyik nagyon jó volt, totál más és mindegyik nagyon tetszett,így nem volt kedvenc, mert mindegyik az volt. Viszont volt kedvenc napom és ez volt az. Köszi Máté, hogy újabb szép élménnyel bővült az együtt töltött időnk 🙂
Szép hétvégét Mindenkinek 🙂