Utazás

Hogyan indultunk el utazni?

Mikor kicsi voltam, sajnos szüleimmel kevés alkalommal adatott meg Nekünk, hogy külföldre el tudjunk menni nyaralni. Számukra a spórolás volt a legfontosabb, mert sose tudni mit hoz az Élet, amiben teljesen igazuk van, de az én életfelfogásom olyan, hogy rakjunk félre pénzt, de mellette éljünk is s szerezzünk élményeket, mert azok tesznek igazán boldoggá minket. Mikor elkezdtem felnôni, eldöntöttem, hogy én másképp szeretném élni az életem, világot szeretnék látni, s felfedezni. Szerencsére ebben partnerre leltem Máté személyében 🙂

De hogyan is indult, hogy el tudtunk jutni Ázsiába, Ausztráliába és Afrikába? Sosem értettem régen, hogy az emberek hogyan jutnak el ilyen helyekre. Meg se mertem magamnak engedni egyáltalan a gondolatot, hogy én is eljussak ide. Míg nem, egy napon 2010-ben, mikor még egy amerikai multinál dolgoztam, s egy nagyon jó barátnôm azt mondta egyszer, hogy megpályázott egy ösztöndíjat Indonéziában, s kimegy egy évre. Akkor mondtam magamban, hogy Atya Úristen, egy hasonlò élethelyzetû lány, mint én s elmegy Indonéziába, In-do-né-ziába??? Nagyon vártam már hogy induljon, s lássam hogy hogy tetszik Neki kint, s milyen az élet Indonéziában. S hát általa teljesen beleszerettem Àzsiába 🙂 De ekkor még nem álltam készen se anyagilag, se lelkileg. Majd 2013-ban kimentem Angliába Máté után. Elkezdtünk egy kis cuki angol hotelben dolgozni, ahol ingyen volt a szállás s a kaja. Tudtam, hogy ITT az idô 🙂

Elôzô angliai egy éves gyakorlati idôm alatt 2006-ban megismertem egy csupaszív tenerifei lányt s úgy gondoltuk Mátéval, hogy végre itt az idô meglátogatni ôt Tenerifén. Néztem az utazási iroda által kínált utakat, de nagyon drágálltam ôket, s így elkezdtem saját magam megtervezni az utunkat Tenerifére, amit annyira jò árbòl sikerült kihozni, hogy mondtam Máténak, szerintem eljött az idô, hogy megnézzem, mennyibôl tudnánk összehozni egy àzsiai utat. Ebbôl vegül egy 5hetes ázsiai körút lett 2014-ben, ami, ahogy utólag rájöttünk, csak A kezdet volt 🙂 Így indultunk el utazni, s rájöttünk, semmi korlát nincs az életben, csak meg kell engednünk magunknak. Kell egy cél és hát tenni kell érte, de minden megvalósul 🙂

Remélem tetszett Nektek az elsô írásom. Szóljatok nyugodtan hozzá 🙂 Következô alkalommal leírom, hogyan szoktuk megtervezni az útjainkat 😉

U.I.: Imádom a smileykat, ha eddig még nem tûnt volna fel másoknak 😀

Tenerife, Spanyolország
Siem Reap, Kambodzsa
Phi-Phi,Thaiföld
Kuala Lumpur, Malajzia
Kínai nagy fal, Peking, Kína
Kyoto, Japán
Kyoto, Bambusz erdô, Japán
Tokiò, Japán
Bali, Indonézia